„Az operett benne van mindenki szívében”

Élete felét az Operettszínházban töltötte Szendy Szilvi, aki már többször fellépett a Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválon, mint ahogy tavaly is, állandó partnerével, Peller Károllyal. A Kecelről indult szubrett a negyedszázad alatt nemcsak a főváros operettrajongó közönségét hódította meg, de számos más országbeliét is. Az operettnek, úgy látszik, mindig sok rajongója van Budafok-Tétényben, amikor például a Piactéren felállított padok megtelnek zene- és borszeretőkkel.

Szívesen emlékszik vissza erre a szereplésére (is), amikor felkerestük a népszerű színész-énekest, aki a következőket mondta: – Nagyon szeretjük ezt a rendezvényt színpadi partneremmel, Peller Károllyal, akivel nem először „pezsgőztünk” itt rengeteg néző előtt, mert szinte minden dalt velünk énekelt a közönség, ami azt jelenti, hogy itt tényleg szeretik ezt a már annyiszor eltemetett műfajt.

– S ön mióta szereti, gyerekkora óta? 

– Nem mondanám, nem voltunk színházba járó család, operetteket sem sokat ismertem, de azért szüleim hallgatták a nagy operettslágereket a rádióban. Nagyon szerettem énekelni már gyerekkoromban is, Kecelen ének-zene tagozatos általános iskolába jártam, mégis nem ezen a téren tanultam tovább, hanem Baján, közgazdasági és postaforgalmi szakközépiskolában érettségiztem.

– Akkor hogyan lett mégis – ilyen prózai foglalkozást kitanulva – színész-énekes?

– Ez is elég „prózai” történet. Azért a középiskolában nagyon hiányzott a zene, zongoráztam, összhangzattant is tanultam, majd jelentkeztem a szegedi zeneművészeti főiskolára, ahová azonban nem vettek fel. Színpadra nem is gondoltam. Egyszer, mikor nyaralni mentem a Pesten élő nagybácsimhoz, a vonaton szóba elegyedtem egy lánnyal, aki az Operettszínház zenés színészképző stúdiójába járt, és ő javasolta, hogy próbáljam meg a stúdiót. Szinetár Miklós, a híres rendező a felvételi harmadik fordulójában így szólt: „Itt a következő szubrett!” Akkor még ezt a szót se hallottam…

– Azóta, ebben a szerepkörben a hosszú évek alatt az élvonalba küzdötte fel magát, talán könnyű már válaszolnia erre a kérdésre: milyen a jó szubrett?

– Igen sokoldalú szerepkörről van szó, hiszen jól kell tudnia énekelni és táncolni, játszani, mert a színpadon nincs megállás, végig pörögnie kell, ami hatalmas energiát, jó kondit igényel, de nagyon szeretem. A jó szubrett minden este odateszi magát. Az operettnek éppen az a lényege, hogy a szívünket-lelkünket kitegyük előadás alatt. De fogalmazhatnék úgy is, hogy számunkra, akik ezt a műfajt műveljük, az operett benne van a szívünkben, lelkünkben… A sokszínűsége, a vidámsága, a játékossága, a gyönyörű zenéje, a dalok, a szerelem érzése, minden este, mikor játsszuk, magával ragad bennünket és a nézőket is.

– Hány darabban játszik?

– Elég sokban az Operettszínházban, és emellett két prózai darabban is az Art Színtéren.

Temesi László